20.fejezet-LÁTOK!!!

~Anne

Nos eléggé lemaradtam,szóval én jövök.

Neki kezdtem a hosszú útnak.Kocsi teletankolva,meg sem álltam,míg a bizonyos ház elé nem értem.
-Jó napot!
-Szia.-nyitott ajtót egy nő
-James McGuinesst keresem...
-Áh,Jay!Kórházba van,a testvére miatt.
-Köszönöm!-rohantam a kocsihoz
Elmentem a kórházhoz,és ott megláttam Jayt,hogy a széken lehajtott fejjel,és a tarkóját fogva ül egyedül.
-Jay...-ültem le mellé
-Kérlek most ne-Anne???-nyitotta tágra égkék szemeit
-Igen...Tom hogy van?
-Nem túl jól...De te hogy hogy itt vagy?
-Figyelj,Jay...A srácok elmondták a történteket...
-És...Megbocsájtasz?-fogta meg a kezem,és ellenállhatatlan arcot vágott
-Igen!-ugrottam a nyakába
-Szeretlek.-motyogta a nyakamba
-Én még jobban.-pusziltam meg a homlokát-De most Tom a fontos.
-James McGuiness...-jött hozzánk az orvos
-Tom hogy van?-állt fel félve
-Nos...A rákot időben észrevették,meg fog gyógyulni.-mosolygott az orvos
-Hála az égnek...-fújta ki a levegőt és dőlt vissza
-És most?-támaszkodtam a térdére
-Hazamegyünk.-csókolt meg

Tömören ennyi,ez után volt a baleset,és hogy Nath megvakult.


~Nath

-Cia!Csinálnál nekem teát?-szóltam valamerre
-Persze szívem.Ma nincs semmi dolgod?
-Nem tudok róla...
-És a klip?
-Már leforgattuk régen,csak az utómunkálatok folynak.
-Szerencse.-ült le mellém és adta a kezembe a forró bögrét
-Köszi babe.-pusziltam meg,valahol az arcán
-Viszont ma nekem tanulnom kell...
-Nem baj,elleszek.Na most azt mondtam volna hogy twitterezek,de...
-Neked is tanulnod kéne,nem?-gondolom "Ne legyél lusta!" fej
-Oh ne már!!Olyan nehéz!!
-Nath muszáj lesz mert különben nem tudsz olvasni!
Na igen,az imádott vakírás...
-Jólvan...Öm...ez melyik betű is?-tapogattam a lapot
-P
-Ok köszi.
-Próbálj leírni egy mondatot!
-Ahha...Pillanat...Megvan!
Ugyanis van ilyen spéci írógép vagy mi...
-"Szeretlek Ciara!" Óóó de cuki vagy!-ölelte át a nyakamat
-Tudom.-csók
-És nem kéne már valami,illetve valaki?-hallottam a hangján hogy céloz valamire
-Öm...Nem rémlik.
-Most beugrik!-állt fel
És egy kicsivel később valami lihegőt hallottam.És hogy valami mellém nehezedik.
-Hm...Büdös szájszag,szőrös,és nyaldossa az arcom.Ez egy kutya.-jelentettem ki
-Nisley a neve,és ő a vakvezetőkutyád.
-NISLEY!!!!!!!!!
-WAFFFFF
-Ez az én kutyám!-öleltem meg
-És ha akarod ki is próbálhatod.Menjünk el sétálni!
-Mehet!Gyere Nisley vezesd a gazdit!-álltam fel
A póráz kifeszült,én meg mentem amerre a kötél,illetve a kutya parancsolja.
-Waff!
-Ugye nem macska??-néztem körbe (nem mintha láttam volna bármit is) ijedten
-Nem dehogy!-kuncogott-Csak figyelmeztetett,hogy itt lépcső van.
-Áh...Öm,köszi Nisley.-mentem le azon a 4 fokon
-Waff!
-Megint lépcső???
-Nem...A kapu ajtaja...
-Ja...Hé ez nyitva van!
-Mert a kutya előbb nyitotta ki...
-Oh...Mikre nem vagy már képes!-simogattam meg
-Ez a dolga.-puszilt meg

Hát nem tudom hogy hol mentünk,mert cikk-cakkban,kellet járkálnom
-Hol vagyunk?
-A park felé menet,és Nisley csak a tócsákat kerüli.
-Ja...Na ez furi dolog az szent.-ismertem el
-Waff!
-Kereszteződés?
-Igen..De ho-
-Hallom ahogy a kocsik járkálnak!-néztem rá "Ugyan már!" fejjel (hallom)
-Ok...Mehetünk.-húzott előre a kötél

-De jó a levegő!-szippantottam egy nagyot
-És hogy milyen szép!-puszilt meg
-*kaparás-kaparás*
-Áh,köszi Nisley.-ültem le
-Gyorsan beleszoksz.-éreztem hogy mosolyog
-Meg kell szoknom.-karoltam át-Mellékesen egy padon ülünk,nem?
-Ahha.
-Akkor jó.
-Kérsz fagyit?
-Ahham.De én kérem!
-Biztos?
-Tuti.Lesz olyan hogy egyedül leszek,meg kell tanulnom.-álltam fel.-Nisley!Fagyishoz!-utasítottam
És a kötél megfeszült
-Jó napot uram.Milyet kér?
-Egy csokisat,és egy citromosat.
-1.43.
Kitapogattam mennyi pénz kel,és dicsően visszatértem a kettő fagyival a kezemben.
-Tessék hölgyem!-adtam diadalmasan a kezébe
-Köszi!Öm...Csoki?
-Oh bocs...Így már jó!-cseréltem ki őket
-Ne menjünk haza?
-De...Nincs semmi értelme itt lenni ha nem látok semmit.-álltam fel

Hazamentünk,majd amint beértünk az ajtón Cia azonnal a mellkasomba nyomta a fejét.
-Mi a baj?
-Csak...Féltelek.-nézett fel rám
-Megleszek,nem kell félned...-néztem előre,és az arcát simogattam
Elképesztő szar volt nem a szemébe nézni...
-És ha nem gyógyulsz meg?-éreztem ahogy könnyei lecsorognak az arcán
-Nem tudom...
-Mihez kezdesz akkor?
-Folytatom az életem...És próbállak nem elveszíteni...-öleltem magamhoz szorosan
Lehunytam a szemem...Mély levegőt vettem,majd felnyitottam.
Színek.
Nem hittem a szememnek!Megdörzsöltem.
Alakok.Homályosan.
-Ciara!
-Mimimimi?
-Kezd...Kezdek látni!!!-néztem körbe
Lassan minden kitisztult.Láttam a tárgyakat,a nap sütését,Ciara gyönyörű szemét.
-Mi?-értetlen arc
-Ne nézz már így!-fontam össze karjaim
-De...ÁCSI....HONNAN TUDOD HOGYAN NÉZEK???!!
-Harmadik szemem van....SZERINTED???
-URAM ISTEN!!!!!!!-ugrott az ölembe
ÚJRA LÁTOK!!!!!!!!!!!!!
Elment a fiúkhoz,és berontottam az ajtón.
-VISSZATÉRTEM!!!!!!!!!!!-ordítottam
-More bajod van?-Tom
-Hogy a francba jöttél ide vakon?-Siva kerek szemen
-Tippelj...-"Ne legyél hülye..."
-*áramszünet*
-Barmok...*homlokracsapás* Tom,kérdezz valamit
-Öm...Hányat mutatok?
-Három...
-És most??
-Öt...
-És most????????
-Kettő....
-És-
-FOG MÁR FEL HOGY LÁTOK DE BUZIFEJŰ!!!!!!!!!-ugrottam rájuk
-LÁT A HÜLYEGYEREK!!!!!!!WOHOOOOOOOO!!-örültek nekem igen kellemesen
-De most hazamegyek mert kanos vagyok.-mentem az ajtó felé
-De hülye vagy!-szakadtak,és valaki fejbevágott valami keményel
Nem nagyon érdekelt,visszamentem és letámadtam Cia-t
-Ho ho hó mi ez a hirtelen akció?-tolt el egy kicsit magától
-Kanos vagyok.
-Szebben is célozhattál volna...
-DE nem akarok.-nyomtam le a nyelvem a torkán
Lábait a derekam köré fontam,és felvittem a hálószobába.
És mivel én "csendes" srác vagyok annyit mondok hogy új ágyat kell majd venni...