19.fejezet-Mindennapok vakon

~Nathan

Kinyitottam a szemem.
Minden fehér.
A rémálom valóra vállt.
-Felébredtél?-éreztem puszit az arcomon
-Mint látod.-pusziltam a fejébe
-A szemed...Kifakult...-simította végig az arcom
-Hát...Reméljük meggyógyulok...-csókoltam meg
Felkeltem az ágyból,majd neki is mentem valaminek.
-Auh!Ez meg mi volt??!!-fogtam a fejem
-A fal Nathan.-nevetett
-Ah...Na ez nem is olyan rossz!
-...
-...
-...
-Na jó kurva rossz.Szóval.Ahha-ahha ez a fal...Ez a szekrény...Áh,ez melyik póló?
-Ondo-London.
-Ok az jó lesz.
-Nath...Az az én farmerom...
-Szóval ezért volt benne olyan sok szegecs.
-Na az már a tied.
-Ok...a hajam?
-Szénakazal.Gyere megfésülöm!-nevetett
Gyorsan valami normális dolgot csinált a fejemmel,majd aztán megint elfelejtve hogy a faszt se látom nekimentem az ajtónak.
-EZT MEG KI A FRANC TETTE IDE?????????
-A tervező te szerencsétlen!!-szakadott
-Hülye tervező....AÚÚ!!Ez meg mi volt???
-Szekrény.
-Na jó.Térérzékelő bekapcsolva!-nyújtottam előre a kezem-ÉS!!!!!!ne merészelj gúnyolni!!Akárhol is vagy!!-fordultam meg
-Nehéz lesz!-kuncogott-Jólvan nem tudom milyen szar érzés.-nyomott egy puszit az orromra
-Hát...Megtapasztalom milyen.-karoltam át a derekam
-Nath...Ne nézz hülyének...-gondolom most "Azt hiszed hülye vagyok?" fejjel nézett rám
-Mert?
-Attól hogy vak vagy pontosan tudod melyik a seggem és melyik a derekam!
-Oh...De olyan markolnivaló!
-Na ha ezt még egyszer kimondod akkor nagyon megbánod!
-De ha igaz?
-Te...
-Igen én!-mondtam büszkén
Majd lementem a lépcsőn,és le ültem VOLNA a székbe,ha nem melléültem volna.
-Na jó ez nagyon szar...-ültem rá rendesen
-El tudom képzelni...-tette elém a tányért Ciara
(Mellékesen ha ilyen effektusokat mondok azt vagy hallom,érzem,vagy szagolom,ritkán megérzem)
-Húú ezen a zsemlén valami krém van...NUTELLA!!!!!!!!-támadtam neki
-Éhes lehettél.-nevetett,és ült le
-Eléggé.Valaki csöngetni fog.-kaptam be az utolsó falatot
*csing-csöng*
-Mi a..Honnan tudtad?-lepődött meg
-Hallottam.
-Oooook.
*Kinyitja az ajtót*
-Apa!-Cia
-Szia kicsim,csak visszajöttem mert itt hagytam egy fontos iratot.
-Persze.
-Szia Will!-léptem ki a konyhából
-Szia Nath!Csupa csoki a szád!-nevetett
-Bocsánat...Am megmondaná hogy hol van?
-De...
-Áh ez elég volt.-elé léptem-Hello!-nyújtottam a kezem
-Nath...Te...
-Igen uram.Hatalmas bakimra megvakultam.
-De...Hogy...
-Mindegy apa...Az a lényeg,hogy megmentette az életemet.-jött mellém
-Igen??Nath!Köszönöm!-ölelt meg
-Nincs mit uram.De remélem ezek után sem akarja tőlem elvenni a lányát.
-Dehogy!Az életedet áldoztad érte!(majdnem)
-Hát nem sok kellet hozzá hogy...-hallottam a bánatot Cia hangjában
-Ciara ne tartsuk fel apukádat.-öleltem magamhoz
-Igaza van.Fogom az iratokat és már megyek is.
*SMS*
-Na melyik volt az a hülye aki SMS-t ír egy vaknak?-nyújtottam a telefont Cia-nak
-Tom...És azt írja hogy készülj mert hamarosan érted jönnek mert interjú van.
-Ok.Add ide lécci a dezodoromat és kész is vagyok.
-Itt van.
-Köszi babe.
-Itt is vannak.
-Rendben szi-ja de ha nem segítesz elesek...-vágtam szomi pofát.
-Ne félj.-csókolt meg
Elvezetett a kocsihoz,és onnantól már csak az 4 barom volt ott.
-Gratula Tom hogy egy vaknak küldesz üzenetet.-nevettem
-Ja...Bocsi...Meg kell szoknom...-gyengült meg a hangja
-Van nálatok napszemüveg?
-Nálam van!-Max
-Elkérhetném?
-Persze,itt van.
-Köszi.-felvettem

-Sziasztok srácok!Hogy telt a hétvége?-egy nő
-Nem túl kellemesen...-Tom
-Igen,hallottam hogy baleset ért titeket!De ugye senki sem sérült meg?
Éreztem hogy a fiúk először összenéznek,majd rám.
-Nath...?-nő
-Hát...Miattam omlott össze a színpad...
-Ez nem igaz!-vágott közbe Jay
-Jay!Nem!Én voltam a lúdas...Kockáztattam mások életét,és ezért én bűnhődtem...-álltam fel,és vettem le a pólóm
Ugyanis Cia mondta hogy csupa rohadt ronda heg van rajta.Hát azt hallottam hogy mindenki aki ott van eléggé "meglepődött"
-Te jó ég Nathan mi történ??Leestél valahonnan?-hebegte a nő
-Nem...Rosszabb...-Siva
-Ráomlott a színpad...-Max
-Te jó isten...-remegett a nő hangja-De...De ugye jobban vagy?
-Nem...-készültem levenni a szemüveget
-Nath!
-Hagyd Tom.Úgyis kiderül,hát minél előbb.
-Mégis mi?-ijedt meg a nő
Levettem a szemüvegem.
-N-Nathan...T-te...
-Igen.*nagy levegő* megvakultam.-mondtam ki nehezen
Hallottam hogy hogy pár rajongó szipog,sír,nem érti mi van,stb...
-És végleges?-megint a nő
-Nem...Elméletileg valamikor újra látnom kéne,de az is lehet hogy örökre elvesztem a látásom.-vettem vissza a pólóm.
A további interjú nem túl jó hangulatban telt...
Aztán egy koncert.

-Sziasztok!-köszönt Max
-Hát nem is húzzuk az időt,jöjjön az All Time Low kezdésként!-Tom
Mit ne mondjak eléggé szar volt egy székben koptatni a seggem,és ott énekelni.

Szokást megtörően a Heart Vacancy-val zártuk a koncertet.
-Jay légy szíves válasz nekem egy hölgyet!-néztem valamerre
-Természetesen.Itt van.-adta a lány kezét
-Szia.-pusziltam meg
-Szia!Nath...Mi van veled?-kérdezte félve
-Majd megtudod.-súgtam a fülébe,majd elkezdtem énekelni
Végig szorosan öleltem,és néztem ahova tudtam,dacára hogy most sötétség volt.
-Köszönjük!!-Siva
Valaki átkarolt és a többiekhez vitt minket,hogy meghajoljunk,majd le is vezetett.
-Hú..Jó volt!-Max
-Szerintem is!-Tom
-Élveztem.-Jay
-Van még valami?-én
-Ma már nem.
-Mennyi az idő?
-6 óra múlt nemsokkal.-Siva
-Ok,hazavisztek?
-Persze.


~Ciara

Hat óra fele valami kaparászott az ajtónál.
-Nath!-nyitottam ajtót,és öleltem meg
-Szia.-csókolt meg
-Milyen nap volt?
-Hát...Még bele kell szoknom ebbe a rutinba...-mondta szomorkásan
-Ne félj...Meg fogsz gyógyulni...-mosolyogtam rá
-Most mosolyogsz,nem?
-Honnan tudtad?
-Megérzés.-vigyorgott
Majd felsietett a lépcsőn.
Én egy kicsit elvoltam még a földszinten,majd felmentem,és Nath addigra már mélyen aludt.De egy valami szemet szúrt.a fürdőszobába ott volt a véres borotva,vércseppek az ágyon,és azon Nath lelógó karjából csepegett a vér.
-Nathan!-ébresztettem
-Hmmmm?-ébredezett
-Azt ugye észrevetted hogy most készülsz elvérezni?
-Mi???Mim vérzik???
-A karod!
-Öm...Biztos,nem nagyon érzem...-nem nagyon törődött vele
-Nath örülnék ha érdekelne mikor akarsz meghalni!!-ugrottam rá
-Bocsi!!Fáradt vagyok!bekötnéd?-nyögte
-Természetes.Mellékesen a borotvád volt.
-Ah...Hát én nem éreztem semmit.
Gyorsan bekötöttem,feltakarítottam,lemosakodtam,majd bebújtam az ágyba,és én öleltem át Nath-et.