*Nathan*
Kipattant a szemem,felültem,izzadtam és lihegtem.Ez volt a kellemes ébredésem.
-Szerencsére csak egy álom volt...-fújtam ki a levegőt
Kimásztam az ágyból,lezuhanyoztam,de mikor megálltam magam megnézni a tükörbe,valami kiütötte a szemem.
-Részegen csináltattam?-vágtam grimaszt
Majd vállat vontam,és lementem enni valamit.Megtudakoltam hogy kell-e valamit ma csinálnom,de szerencsére semmi dolgom nem volt.Leültem a kanapéra,és elkezdtem ezen az egészen gondolkozni.
Tényleg csak álom volt?És mi ez a rajz a mellkasomon,és eddig miért nem vettem észre?És a tisztás meg a pegazus?
Csupa csupa válaszra váró kérdés,de a gondolkozásomat azt vágta félbe,hogy felfigyeltem,állandóan vakarom a hátam.Megkerestem azt a pontot,ahol a legjobban szúr,és ott összecsíptem a bőrt.De valami volt a körmöm közt.Elkezdtem húzni,majd amikor kirántottam azt a valamit,már nem szúrt semmi.Már csak az volt a rosszabb,hogy egy fekete tollat tartottam a kezembe,ami enyhén véres volt.Aztán megint elkezdett szúrni a hátam,de nem bírtam tovább,letéptem magamról a pólót.Olyan érzés volt,mint a négy fal közül szabadulni.De mikor megláttam magam a tükörbe,egyszerre kaptam infarktust és bénulást.
-Ez...Ez...MI A JÓ ISTEN???????-akadtam ki-SZÁRNYAIM VANNAK???AZT HOGY A PICSÁBA????JÉZUSOM!!!!!!!!-járkáltam fel le alá-Huh,ok,ok,James,nyugodj le...Biztos van magyarázat...Szóval a tegnapi nap tényleg megtörtént!
Majd ekkor kopogtattak.
-Nathan!Itt vagy?-hallottam Jay hangját
Gyorsan bebújtam a függöny mögé,ő mag abban a pillanatban nyitott be.
-Nath...Mit keresel a függöny mögött?-vonta fel a szemöldökét
(csak a fejem volt kint)
-Öm....Melegítem a hátam!-vágtam rá valamit
-De nem is süt a nap...
-De itt a radiátor!
-De az meg-
-NEM TÉRHETNÉNK A LÉNYEGRE?
-Ok,ok!Csak annyi,hogy holnap el kell menünk a kórházba,pár gyerekhez.
-Ok,persze.
-És visszaszerzési akciód hogy sikerült?
-Nem túl jól,ki nem állhat...
-Nos,sok sikert.De nekem mennem kell.-húzta a csíkot
-Végre...-fújtam ki a levegőt,majd óvatosan kibújtam a "rejtekhelyről"
Majd leültem a kanapéra,és kb. 1 órán keresztül azt próbáltam felfogni,hogy konkrétan már nem is vagyok ember!SZÁRNYAKKAL!
Majd újra előjöttek a kérdések,és végül beugrott,hátha a tisztáson megtalálom a választ.
-Nos...ha már vannak,biztos hasznukat tudom venni.-néztem a tollpompákra
Kiálltam a teraszra,annak a korlátjára.Egyensúlyba hoztam magam,majd nagyot nyelve elrugaszkodtam.
-ÁÁÁÁÁÁÁÁ!!-üvöltöttem,majd behunytam a szemem
Majd vártam hogy újra betörjön az orrom.De nem!Elkezdtem tapogatni,hátha fennakadtam valamin,de hiába,semmi nem volt alattam.Majd félve kinyitottam a szemem.
-JÉZUSOM!!!!REPÜLÖK!!!!!!!!-esett le az állam
Szerencsére egy nem túl lakott területen,sőt,a földeknél lakom,és onnantól volt az erdő.És ezt mint madártávból láttam!El kell ismeri,felbecsülhetetlen érzés volt!
(és mellékesen nehogy azt higgyétek hogy meztelenül repkedek,farmer volt rajtam meg cipő!)
Már csak az volt a lényeg,hogy hogyan is irányítsam magam!Elkezdtem kísérletezni,amiből majdnem az lett hogy egy fán végeztem.De nagy nehezen megtanultam hogyan irányítsam magam.Majd a megérzéseimre bíztam magam,elvégre ha egyszer odataláltam,másodszorra is fog.
Sikerült is!Megpillantottam a nagy tisztást,majd landoltam.(vagyis: megkóstoltam a füvet...)
Majd kilihegtem magam,elvégre nem könnyű ez a repülés dolog.(már tökéletesen értem a madarakat!)
Majd körbenéztem.Semmi,minden csendes.
-Mi ez az egész?Mi történt velem?Miért én?-kérdeztem a semmibe,remélve,hogy valaki válaszol
Meg is jelent egy villanás,és az a ló jelent meg előttem,ami tegnap.
-Mit akarsz tőlem?Mit kéne tennem?-léptem elé
Horkantott,majd keresztbe állt előttem.
-Azt akarod hogy rád üljek?
Bólogatva prüszkölt.
Gyorsan felpattantam,az meg megindult alattam,és felemelkedett.
-"Most megmutatom,miért teremtettél."
-Mi a...?Te tudsz beszélni?-néztem hülyén rá
-Igen,mint látod...
-Wow...Király!-vigyorogtam
-Eh...-forgatta a szemeit
-Hé!
-Bocsi,de hozzád osztottak,és ahogy látom veled nem kell olyan "ÚÚÚ ez olyan mágikus misztikus!" stb. stb. stb...
-Ilyen laza lovat sem láttam még!-nevettem
-Az a lényeg,hogy megmutassam neked,mi a dolgod,és hogy segítsek,ha kell.
-De...Miért pont én?És most ha nem ember,akkor mi vagyok?
-Erre a kérdésre más tudja a választ,nem én.De hamar ráébredsz,hogy mi is vagy igazából.-kezdett gyorsabban repülni.
A felhők felett szállingóztunk,így nem láttam semmit,csak mikor lejjebb mentünk.
-Első példa.-szállt le egy nagy város egyik épületének a tetejére.
-Öm,és most?-szálltam le róla
-Figyelj.-bökött a fejével
Egy lányt bántottak egy sikátorban.
-Nem kéne neki segíteni??
-Ne aggódj.
Majd megjelent egy fényes valami,az odament a lányhoz,a rosszfiúk hirtelen eltűntek,a csaj meg értetlenül állt,hogy mi van,mert úgy tűnt,addig kikapcsolt az agya.
De amikor a fény elindult,akkor már láttam,hogy egy szárnyas ember az,mint én.
-Kezd leesni?-jött mellém
-Akkor....Nekem az a dolgom,hogy segítsek az embereken?-ültem le
-Pontosan.De meg van adva,hogy kin.Nem segíthetünk mindenkin,néha hagynunk kell,hogy a dolgok úgy történjenek,ahogy vannak.
-De bölcs paci vagy te...
-Bazd,ez a dolgom!
Első dolog,hogy megröhögtetett.
-És,meg is mondod a neved?-álltam fel
-Azték.
-Ok,az én-
-Nathan.Nathan Sykes.
-Oh...Most mondanám hogy fogjunk kezet,de...-néztem a patájára
-Oh,csak menjünk már!
-Ok ok,jólvan na!-pattantam a hátára
-És mondcsak Azték,van valami mód,hogy eltűnjenek a szárnyaim?csak mert a mindennapi életemhez elég necces lenne...
-Ezt te tudod befolyásolni.
-Igen...?
-Ahj...Csak gondolj rá,és nem lesznek ott.Kapizs?
-Öm...WOW,tényleg!
-*prüsszögés*
Gyorsan hazaértünk,illetve a tisztásra.
-Oh,ne már,haza nem fuvarozol?
-Örülj neki hogy nem dobtalak le!De mellékesen:Nagyon kell vigyáznod,hogy ne lássanak meg.Az első 1 hónapban kapsz haladékot,vagyis ha szárnyakkal járkálsz köztük,nem veszik észre,de utána vigyáznod kell.
-És mit mondok,miért megyek el??
-Azt majd te kitalálod!De most csak ennyit tudok mondani.Sok szerencsét!-repült el
Majd én is fogtam a kis járműveimet,és hazaszáguldottam.Majd eltüntettem a szárnyakat,igaz,kicsit korán gondoltam rá,mert szépen be ZUHANTAM a szobámba...
Ismét lezuhanyoztam,majd befeküdtem az ágyamba.
Ismét végiggondoltam ezt az egészet.Most...Most akkor egy őranygal vagyok?Életeket kell mentenem?
De a legfontosabb:NEM LEHET NORMÁLIS ÉLETEM???!!
