29.fejezet-Hol vagyok?

*Ciara*

-Szió Cat!Hogy ment?Lekoppant a kis rohadék?-ültem le a konyhába
-KHM...MÉG ITT VAGYOK...-jött Nath is
-Oh...Bocsika!-picsásan-Nah jó én mentem,lóra pattanok.-ment el
-És most?-húzta ki a széket
-NEM!Oda ülsz!-mutattam a tőlem legtávolabbi székre
-De...
-Semmi de!Oda ülsz vagy a földre!
Utóbbi...
-Hát te-
-Hülye vagyok,már mondtad párszor...-nevetett fel gyengén
-De tudja!-ismertem el
-Most utálva vagyok...
-Bizony!-bólogattam vigyorogva
-Remek...Am,zavar ha itt rágyújtok?-vette elő a cigit
-Nekem nyolc.-álltam fel teát készíteni
-Öm...Valami téma??-fújta ki a füstöt
-Nagyon unatkozol.-kortyoltam bele
-Hát eléggé!De mostmár zsibbad a seggem-állt fel
-Én most elkezdek tanulni,te meg csinálj amit akarsz.-ültem le a kanapéra,és kaptam a laptopom
-Ennek így túl sok értelme nincsen...-szívott egy nagyot
-Te problémád,nem az enyém.-rá se néztem
Megforgatta a szemeit,és lelépett...


*Nathan*

-Miért baszol ki velem ennyire?-néztem az égre
Majd elindultam valamerre.Mindennek átkoztam mindent,és közbe majdnem leégett a szám a csikk miatt,és csak az utolsó 1 centinél vettem észre,és dobtam el.
Majd nagy nehezen arra lettem figyelmes,hogy egy erdő belsejében,a semmi közepén vagyok!
-Hol a faszba vagyok??-néztem körbe
5 méternél tovább nem láttam,mert olyan sűrűk voltak a fák,csak az út,előre vagy vissza.Előre mentem,nekem már mindegy volt.
Csakhogy az az út sehová sem vezetett!vagy 2 órát gyalogoltam,de még mindig sehol sem voltam.
-Sötetétedik.Kurvajó...-morogtam magamba

Már teljes éjszaka volt,csak a hold világított nekem.Vagy 5 órát bóklásztam abban az erdőben,de az az út egyenesen ment tovább,szakadatlanul.
-Még jó hogy telihold van.-néztem fel a nagy égitestre
S abban a pillanatban farkasvonyítást hallottam.
-Csak ne találjanak meg...-vágtam zsebre a kezem
Olyan furcsa érzés volt abban az erdőbe menni...Olyan,misztikus volt az egész.Csak a lábam alatt recsegő avart hallani,de egy idő után már az az érzésem volt hogy követnek.Fokoztam a lépéseimet,és éreztem,hogy az a valami egyre közelebb jön.Itt már rohantam,ahogy csak a lábam bírta,és akkor vége volt az útnak,én meg bevetettem magam az erdő sűrűjébe.Alig győztem kikerülni a faágakat,vagy letörni,de megállni nem lehetett,az fix.
És mikor egy bokort ugrottam át,egy hatalmas tisztáson találtam magamat.Világító pöttyök szállingóztak,a hold teljes fényességben táncoltatta az egész helyet.Majd mikor kiámultam magam,elkezdtem előre menni.A föld minden lépésem alatt felvillant,a fű világoskéken világított.Éreztem,hogy az egész hely magához hív,mintha magához akart volna csalogatni.
Megfordultam.Előttem egy olyan lény állt,ami csak a mesékbe létezett...

Elém lépett,és a homlokát az enyémnek támasztotta.Az utolsó amire emlékeztem,az a élénk kéken csillogó szeme,onnantól hatalmas fényesség vet körül minket...