~Nathan
"-Megvan!Megtaláltuk!
-Nathan!!!
-Él még??
-Szedjétek le róla a romokat!!
-Hozzátok a mentőt!!"
Nem láttam semmit,és a hangokat is csak mosottan hallottam.Szín tiszta fájdalom uralkodott a testemen,már azt sem tudtam egyáltalán megvan-e még a karom vagy a lábam.
Felemeltek,valami puhán feküdtem.Beraktak valami mozgóba,gondolom kocsiba.Majd tiszta levegőt lélegeztem,és valamit ráraktam az arcomra.Lélegeztető.
"-Túl sok vért vesztett!
-Túl fogja élni?
-Ha nem sietünk meghall!"
Megint a hangok.nem fogtam fel semmit,alig voltam magamnál.Csoda hogy lélegezni volt erőm.
"-Hoztunk egy férfit!!
-Mi történt??
-Ráomlott a színpad!
-Állapot?
-Törött kéz és láb,6 repedt borda,belsővérzés,agyrázkódás!!
-Csoda hogy túlélte!!
-Csökken a pulzus!
-Azonnal a műtőbe kel vinni!"
***
Lassan kezdtem ébredni.Mindenem lüktetett,és zsibbadt.
-Nathan!!-ugrott valaki a nyakamba
-Ciara!-öleltem meg
De egy valami hiányzott.
Nem láttam az arcát.
Nem láttam semmit.Csukva a szemem sötétség,nyitva vakító fényesség.
Éreztem hogy fogta a fejem,hát végigsimítottam a karját,és kitapogattam (gondolom) örömtől könnyes szemét.
-Hála az égnek hogy élsz!-döntötte nekem a homlokát
-Meddig voltam eszméletlen?
-4 nap.
Nem láthattam csodás szemét...
-Sykes,látom felébredt!-hallottam egy férfihangot-Jobban van?
-Igen...
-Kész csoda hogy túlélte!Kevesen élnek ekkora szerencsével.És meg is mentette a fiatal hölgy életét.
-Igen...
Na itt az volt a szar hogy nem tudtam merre kell nézni.
-Nath...Minden rendben?-fogta meg Cia a vállam
-Persze!
-Nathan.Néz rám!-orvos (valószínűleg)
Hogy a francba nézzek rá hogyha nem látok csak a nagy fehérséget???
-Öm...Miért rossz helyre nézek?-nem kerülhetem ki jól ebből
-Mutassa a szemét.-megfogta az arcom,és éreztem hogy a szememmel variál
-M-mi van?-remegett Cia
-Ühüm...A baleset miatt sérült a pupilla...-motyogta
-És...Akkor most megvakult?-elcsukló hangon
-Hm...Ez még nem teljesen súlyos...Még visszatérhet a látása.Időt nem tudok mondani,de ha viszont itt nincs szerencséje akkor megvakulhat teljesen.
-De jó...-forgattam a szemem-Fiúk?
-Kint várnak.
-Fel vagyok öltözve?
-Igen,farmer,deszkáscipő,és a Game Over-es pólód.
-Ok,akkor látni,illetve hallani akarom őket.-szálltam le az ágyról
-Ok...Gyere,vezetlek.-fogta meg a kezem
Nem akartam a fiúk előtt bizonytalan lenni,hát magabiztosan mentem.
-Nath!-szólt Max
Élesebben hallottam,szóval nagyjából tudtam hol van,és megöleltem
Aztán a többiek is megöleltek
-Jó hogy élsz!-karolt át Jay
-Köszi...
-Megvagy?-Siva
-Úgy ahogy.
-Miért bámulsz előre?-Max
-Fiúk...-szólalt meg Cia
(Jay-ről éreztem hogy felé néztek)
-Nem...Nem lát...-nyögte ki
-Mi van??-Tom
-Nem tudom ki,de azt tudom hogy valaki meglengette a kezét előttem.-fontam össze karjaim
-De ez...Hányat mutatok?-kérdezte ijedten Tom
-Mit tudom én!Hármat!
-Tényleg nem látsz...
-Örülök hogy rájössz!-fordultam felé
-Nath...Az Jay
-Bocs.Na szóval:Örülök hogy rájössz!-fordultam a jó irányba
-De most menjünk haza.-karolt belém Cia
-Rendben.Sziasztok srácok!-mentem utána
Nem mertem elképzelni hogy a fiúk menyire meg lehetnek rémülve...Mint én.
Aztán most eszméltem rá...Nem látok.Vak vagyok.Nem látom a napos időt,nem látom a színeket,nem tudom ki hogy néz ki...Nem láthatom a házam,Ciara,Anne,és a többiek arcát...Csak sejtem hogy mi hol van,és a hallásomra és a tapintásomra hagyatkozhattam...Eddig nem nagyon törődtem vele,amíg volt látásom.Most döbbentem rá,hogy mekkora kincs is.Koncertekre hogy járok??Ülök egy helyben és zongorázom??Az már nem ugyan az!Nem látom emberek százait,az örömtől könnyes arcokat,nem ugrálhatom le a feszültséget...Ki vagyok szolgáltatva az életnek...
-Itt vagyunk.-csukta be az ajtót
Megfordultam,majd óvatosan az arca felé nyúltam.Az állához értem.Végigsimítottam puha arcát,és letöröltem könnyeit,majd megcsókoltam.
-Szeretlek.-simogattam hüvelykujjammal az arcát
-Én is.-fogta meg a vállam.
-Mennyi az idő?-kérdeztem
-Mindjárt 9 óra
-Értem.Fáradt vagyok.Megyek aludni,rendben?
-De..-
-Nyugi,ismerem ezt a házat mint a tenyeremet.(amit már nem látok,de mindegy)
Óvatosan lépkedtem,majd megtaláltam a lépcsőt.Felrohantam rajta,majd bementem az első ajtón.Lezuhanyoztam (hála égnek nem bénáztam)
Megtaláltam a szekrényt,felvettem egy pamutnadrágot,majd bebújtam az ágyba.Később éreztem hogy még valaki mellém bújik,és a fejét belefúrja a mellkasomba.
-Jó éjt.-öleltem magamhoz,és puszit adtam a fejére
-Neked is.
Általában mielőtt elalszom,kinézek az ablakon,és nézegetem a csillagokat.Most viszont lehunytam a szemem,és reménykedtem hogy ez az egész csak egy rossz álom volt...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése