2012. augusztus 24., péntek

5.fejezet-Csodás nap


Remélem ne baj ha beleraktam az én szenvedélyemet.Jó olvasást ;) :D



~Anne

-Halló?
-Szia Anne!Jay vagyok.
-Áh szia.Mizu?
-Mit szólnál,ha újra találkoznánk?-idáig éreztem,hogy kacsintott
-Miért ne?Hol és mikor?
-Nálunk,és amint csak tudsz,gyere.
-Nem fogok zavarni?
-Dehogy!Tom tegnap leitta a fejét,szóval egész nap húzza a lóbőrt.Nath eltűnt,de nem nagyon érdekel.Siva csajozik,Max...Hát már egy napja nem láttam.Biztos valamilyen klubban van,azt ott stílöri a melleket meg a seggeket.
-Aha...Mit ne mondjak,nagyon szeretitek egymást!-nevettem
-Így mutatjuk ki.Ne várass meg!
-Sietek.-tettem le a telefont
Gondoltam szólok Cat-nek hogy elmegyek,de a reggeli gyomorban maradásának az érdekében inkább hagytam a dolgot.Gyorsan összekaptam magam,és már mentem is:

10 perc gyaloglás után már ott is voltam.
-Szia!-öletem meg
-Hello.Húú de csini valaki!-mért végig
-Csak lassan a testtel-néztem rá olyan "fogd vissza te csődör!" fejjel-És.Mit csináljunk?-ültem le a kanapéra
-Gondoltam majd ha megéhezünk,akkor rendelünk valami kaját.Addig elleszünk.
-Rendben.Fúúú mi ez a bűz?Mintha alkohol lenne-fogtam be az orrom
-Pillanat.TOM!!-ordított
-Mi van?-jött a válsz
-Takarodjál zuhanyozni,mert megfulladunk tőled!
-De éhes vagyok!
-Haj...-forgatta a szemeit-Edd meg a maradék kínait.-adta oda a dobozt a lépcsőn álló Tomasnak,aki pontosan az állapotához illően nézett ki.
-De én nem kínait akarok enni!-nyafogott,mint egy ötéves
-Bezabálod és lemosakszol!Ne akard hogy segítsek!-nézett rá fenyegetően
Tom szenvedve elvette a dobozt,és felment.
-Imádjátok egymást.-nevettem
-Tudom.Na,mit csináljunk?
-Valami film?
-Túl elcsépelt.
-Ö...Valami társasjáték?
-Megvan!Hány kocsitok van?
-3
-Nagyszerű!Most elviszlek valahova.Szereted az állatokat?
-Persze.Bármelyiket.Állatkertbe megyünk?
-Nem.Kösd be a szemed!Meglepetés lesz.-kacsintottam felé


-Mi ez a hang?-nézett valamerre,mikor kisegítettem a kocsiból
-Meglátod!
-Várj!Ez nyerítés volt?-találgatott
-Itt vagyunk.Leveheted a kendőt.
Úgy is tett.Mikor meglátta hova értünk,elővette az ötéves énjét.
-PACIK!!-ugrált tapsolva
-Pont most kell neked gyereknek lenned.-csaptam a homlokomra
-Gyere.Megmutatom neked őket.-fogtam meg a kezét

-És ő itt meg Szellő.Nagyon békés.-mutattam a nagy sárga kancára
-Szép ló.-simogatta meg-Kérdezhetek valamit?
-Persze.
-Lovagolhatok?-nézett rám bociszemekkel
-Ki gondolta volna,hogy a magadfajta hírességeket érdekli a lovaglás?-nevettem
-Miért ne?Már ki akartam próbálni,de sohasem jutott idő rá.És nem voltak elég magas lovak.
-Nos,akkor itt van előtted a lovad.-mutattam Szellőre,mire ő egyetértően nyerített egyet.
-Van saját lovad?-nézett kérdően
-Igen.És Ciaranak is van.
-Megmutatod őket?-vigyorgott
-Persze.
Odavezettem a karámhoz,ahol egy fekete fríz mén ügetett oda hozzánk:
-Wow!Ez aztán a ló!-gyönyörködött benne
-Zeusz a neve.
-Illik rá.-kacsintott-És Ciara lova?
-Az ő ott.-mutattam a fekete-tarka heréltre:
-Az is szép!
-Neki meg Silver a neve.De gyere,pucoljuk le Szellőt.-húztam el a karámtól
-Szóval:Ezzel körkörösen vakarnod kell,ezzel meg a szőr irányába kefélni.-mondtam el neki,hogyan kell pucolni a lovat.
-Ok.És a lábával is kell csinálni valamit,nem?
-Az a patakaparás,és azt majd én csinálom.Kezdj pucolni,addig én hozom a nyerget meg a kantárt.
-Rendben.


~Jay

-Szép kis ló vagy.Illetve nagy.-nevettem,mire prüszkölt egyet-Nehogy sértésnek vedd!Így vagy szép!-mentettem magam
-Látom jól összebarátkoztatok.-jött Anne
-Igen.-bólogattam,mire megint nyerített Szellő
-Akkor ez egy igen volt,az ő része felől is.-mosolygott Anne
És abban a pillanatban Szellő elkezdte az oldalamat piszkálni az orrával
-Mit szeretnél?-nevettem
-Tessék.Ezt add oda neki.-adott egy darab répát
-Ok.-nyújtottam oda neki,mire ő finoman elrágcsálta azt
-Namost.Én felszerszámozom,te meg figyeld hogyan csinálom.-utasított Anne
Én abból azt szűrtem le,hogy a nyerget a marjára vagy mijére kel tenni,és valami bigyót át kell húzni a hasa alatt.A kantárnál pedig azt a vasdarabot meg kell etetni a lóval,és szíjakat kell összecsatolni a pofája körül.
-Kész.Akarod vezetni?-nyújtotta oda a szárakat (azt megjegyezte hogy hívják)
-Persze.-vettem is el,Szellő meg engedelmesen követett engem.


-Anne

Szellő:
-Szóval...-kezdtem bele a mondandómba,mikor a pályára értünk-Elég magas vagy,szóval belerakod a kengyelbe a lábad,majd megfogod a nyerget,és felhúzod magad.Értve?-magyaráztam,miközben meghúztam a hevedert
-Értve.
-Ok.Ellentartok neked,és majd szólok mikor jöhetsz.
*átmentem a ló másik oldalára*
-Jöhetsz!-utasítottam
Elég ügyesen feltornászta magát.
Elmagyaráztam hogyan kell ülnie,és a szárat hogyan kell fognia.Majd hoztam a futószárat,és kezdetét vette a lovaglólecke.
Elég ügyes volt Jay,ahhoz képes hogy méteres testtagjai vannak.A könnyű ügetést gyorsan megszokta,de a lába nem volt jó helyen,természetesen.A tanügetés viszont szépen csinálta,elvégre Szellő az egyik legkényelmesebb ló.A könnyített üléssel volt még egy kis gond,de meg is értem ha ne, azonnal találja meg az egyensúlyt.
-Rendben Jay.Most jön a vágta.nyugi,Szellő szinte repül amikor vágtázik,szóval neked csak követned kellet a mozgását.
-Rendben.-igazította meg az ülését.
Nagyon szépen vágtázott!Szépen követte Szellő mozgását,és az ülése is rendben volt.
-Ügyes voltál!-dicsértem meg,mikor megállítottam a lovat
-Köszönöm.Máskor is meg kéne ismételni!Nagyon élveztem.-szált le a lóról
-Csak szólj,és már jövünk is-kacsintottam
Adtam egy répát Szellőnek,majd gyorsan leszerszámoztam és visszaengedtem a karámba.
Mikor már majdnem a kocsihoz értünk,Jay szembe fordult velem,és mélyen a szemembe nézett.
-Akkor...Ezt tekinthetjük egy randinak?-kérdezte félénken
-Persze.És nagyon élveztem.-mosolyogtam rá
-Szintúgy.-mosolygott vissza,majd kézen fogva sétáltunk a kocsihoz,és Jay hazavitt engem.
-Köszönöm ezt a szép napot-állított meg az ajtóban
-Én is.Remélem meg tudjuk ismételni.
-Szintúgy-mosolyogtam rá
-De most már mennem kell.Szia!-adott egy puszit
-Szia.-majd bementem a lakásba,és levágtam magam a kanapéra.
Milyen isteni nap volt!!




Egy kis zene ;)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése