2.fejezet-Örülök hogy megismerhetlek!

~Ciara

-És...-gondolkoztam a nevén
-Nathan.-nevetett-De hívj csak Nathnek,vagy Nate.Amelyik kellemesebb.
-Ok.Nagyon bocsi,de egyszerűen borzalmas a névmemóriám!-elég kínosan éreztem magam.
-Semmi baj.Neked Ciara a neved nem?Nagyon szép.
-Köszönöm.
-Mi a teljes neved?
-Ciara Izabell King.Neked?
-Nathan James Sykes.Örülök hogy megismerhetlek.-nyújtotta a kezét
-Úgy szintén.-ráztam meg.
Hirtelen megdörrent az ég,én meg Nathan(végre megjegyeztem) ölébe ugortam pajzsként.
-Oh,nagyon bocsi!Csak megijedtem...-másztam le róla
-Semmi baj.Megesik-mosolygott rám.Nagyon szép mosolya volt,bevallom.
-És...Te fotós vagy,nemde?-érdeklődött.
-Igen.Anne,a barátnőm meg modell.
-Ő is itt dolgozik?
-Nem,ő egy másik magazinnál.
-Zongorázol?
-Wow,honnan tudtad?
-Látszik az ujjadon.
-Áh...Igen.Már kicsi korom óta.
Aztán megint egy földrengetőt dörrent,de most a fogamat összeszorítva meg tudtam állni,hogy bármerre is elugorjak.
-Nyugodj meg.Ez csak egy vihar.-karolt át Nath.Hirtelen sokkal jobban éreztem magam.
-Köszönöm...-motyogtam.
-Ugyan nincs mit.
Azt követően megint egy enyhe infarktust kaptam,de azt a telefonom csörgése miatt.
-Halló?
-Ciara!!Hol vagy?Minden rendben?-szólt bele egy aggódó hang
-Nyugi Anne,minden rendben.A szerkesztőségen vagyok.
-Ok...Em,mik ezek a hangok a háttérben?
Ugyanis Max,Jay,Tom és Siva valami idétlen játékot játszottak.Valami ninjásat.
-Hát...Valamilyen játékféleség ez.
-Várj!Jól halottam,hogy ez Jay volt?!
-Ja igen!Elfelejtettem szólni,hogy a Wantedet fotóztam...-mondtam kínosan.
-MICSODA??!!-üvöltött bele
-Áú!ez még nekem is fájt!
-Ez Nathan volt??
-Igen...Történetesen itt ül mellettem
-Oh!Te mázlista!
-És ráadásul félmeztelenül fotóztam őket.-kínoztam
-Rohadj meg!!-szólt bele,elképesztően irigy hangon,Én csak egy gonosz nevetéssel válaszoltam
-Nem tudod hogy meddig tart a vihar?
-Nem...De tuti hogy egy ideig nem áll el.
-Remek...Már most 6 óra van!
-Akkor holnapig ott rekedsz.
-Az nem biztos!Legalábbis remélem...
-Örülj neki, 5 rohadt helyes pasival vagy összezárva!
-E,köszi!-szólalt meg Nath
-Nincs mit.De most mennem kell.Vigyázz magadra!
-Szia,puszi.-tettem le a telefont.
-Kedves barátnőd van.-jelentette ki Nathan.
-Igen...
-Kit bír a legjobban köztünk?Hallani a hangján,hogy valakiért nagyon odavan-kacsintott
-Jay.Hal érte!-nevetem.
-Hány éves?
-18
-Akkor akár be is mutathatnánk neki!-bökött a könyökével karon,s ismét kacsintott.
-Miért ne?-kacsintottam vissza
Hirtelen Tom összeesett előttünk.
-JÉZUSOM!!-tettem a kezem a szám elé
-Nyugi semmi baja.Csak látványosan szenved.Tom te marha kelj fel!-rúgott bele.
-Áú!Hé!Csajozunk,csajozunk?-vonogatta a szemöldökét.
-Inkább meny máshova nyalni a földet!-rúgott belem még egyet Nath
-Van neki barátnője?
-Csoda,hogy igen.De miért kérdezted?
-Csak úgy jött.És Sivanak és Maxnek is,nem?
-Igen,de Max már szakított vele.
-Oh...
Majd Jay leült Nathan mellé.
-Unatkozom.-jelentette ki
-Látom-Nathan
-Csinálnom kéne valamit.-ugyan úgy jelentette ki,a semmibe nézve.
-Aludj.
-Rendben.-dőlt rá Nath vállára.
Ő csak összeszorítva az ajkait félrelökte a fejénél fogva,ezáltal Jay elterült a kanapén.
-Butterflys,butterflys!We were meant to fly!-énekelte Tom,s elszökdécselt előttünk,mint a Gold Forever klipjében.
-E...-néztem rá,mint egy fogyatékosra
-Tudom,tudom...Borzalmasak ha unatkoznak.Akkor megütik az 5 éves szintet.
-Ne mond hogy te nem!-néztem rá olyan:"Tudom,hogy te sem vagy kivétel"arccal
-Én akkor általában zenét hallgatok,vagy laptopozok,illetve beszélgetek.Nem pedig a seggemet húzom a földön,mint ez!!-mutatott Maxre.Ugyanis körbe körbe huzigálta magát Siva körül,aki meg törökülésben ült a szoba közepén.
-Rosszabb mint egy ovi!-csaptam a tenyeremmel a homlokomra
-Nekem mondod?Nekem naponta kell ezt eltűrnöm,minimum egy órát!-forgatta a szemeit.

Nagyon jól elbeszélgetünk Nathannel.Beszélt magáról,a bandáról,múltjáról,családjáról.Nagyon nyílt volt.Én szint úgy beszéltem,hogyan lett a munkám,szüleim válásáról,Anneről,múltamról,stb.
Végül már mindenki aludt,ezért gondoltam én is álomra hajtom a fejem,s Nath válla volt a párnám.
-Jó éjt!-súgta a fülembe.
S ez volt az utolsó mondat,mit hallottam,mielőtt a tomboló vihar közepette elnyomott az álom...