*Nathan*
-Nah Tom,itt a szülővárosod!-veregettem meg a vállát
-De rég jártam erre.-nézett körbe
-Van itt valami rokonod?
-Nos,a család már elköltözött innen,de ott van a régi ház!-csillant fel a szeme
-Milyen ház?-*loading*
-Nem számít,az a lényeg hogy lesz hol aludnunk.-indult el valamerre
-És nagyon messze van?-nyögtem
-Nem,gyorsan odaérünk.-mosolygott
-Öm,Tom.Nincs másik irány?-torpantam meg
-Miért?-fordult felém
-Merthogy ottvan egy egész hadsereg fan,és nem éljük túl ha a közelükbe megyünk...-mutattam rájuk reszkető ujjal
-Öm,most hogy mondod...-kezdett máris hátrálni
-URAM ISTEN NÉZZÉTEK OTT VAN NATHAN ÉS TOM!!!!-sikította egy csaj
-FUTÁS!!!-én meg ordítottam
Az adrenalin és az imádat versenye..De úgy tűnt az adrenalin áll nyerésre.
-Csak nehogy asztmarohamot kapj nekem!
-Nem vagyok tőle messze!-néztem hátra
Töretlenül zúdultak utánunk.
-Gyere,gyorsan!-rántott be egy nagyon kis vékony utcába,ami eléggé hosszú is volt,így a végén meg tudtunk állni pihenni.
-Fú basszus...-lihegtem
-Baszod én egy évben futok ennyit!-háborodott fel
-Én meg bármelyik pillanatban megfulladhatok!-"Erre varrjál gombot!"
-Az inhalátor nincs nálad?
-Életembe egyszer volt asztmarohamom,az is jó régen,nem gondoltam hogy ilyen helyzetbe is fogok kerülni!-egyenesedtem fel
-Akkor menjünk a patikába,és váltsuk ki.-nézett komolyan
-Nem kell,megvagyok.-legyintettem
-OTT VANNAK!-hallottuk a sikítást
-Már megint!-nyögtem,majd újra rohanásnak kezdtünk
Fél városon végigkergetve ugyan,és azt letekintve hogy egyszer nagyot tanyáltunk és a térdünk gyönyörűen nézett ki,de azon kívül épségben elértünk a házhoz.
-Na jó,most utálom hogy híres vagyok!-vágtam le magam egy fotelba
-Úgyszintén.De kezdj valamit a térdeddel,így nem hagyhatod.-mosta az övét egy nedves ronggyal
Mert egy útújítás miatt estünk el,és a rengeteg törmelék megtette a hatását.Én is fogtam egy rongyot és letörölgettem,majd egy törülközőt rákötöttem és le is volt ápolva.
-Van valami kaja?-mentem a konyha felé
-Ha mázli van még valami ami jó.-vont vállat
-Nos,csak pár nasi.-nyitottam ki egy szekrényt
-Az jó.-legyintett
Oda is vittem mindent amit találtam,és egy perc alatt el is tüntettük.
-Fú ha ennek a műsornak vége tuti megverem aki belekevert minket!-morgolódott
-Segítek!-tártam ki a karjaimat
-És a többiek?Nem kéne SMS-t küldeni?-kereste a telefont-Nincs nálad?
-Nem.-tapogattam magam-Táska?-kezdtem benne kutatni
-Semmi!
-Nálam se!
-Oh,remek,kellet minket üldözni.-forgattam a szemem
-Mindegy,úgyis csak egy napot kell kibírnunk itt,utána gyorsan Livepool-ba jutnunk,és kész.De most mit csináljunk??Unatkozom!-toporgott
-Tévézünk!Úgysem tudunk mást.-kapcsoltam be unottan a tévét
És azzal el is voltunk egész nap...
*Jay*
-Wrexham.És egyben utolsó nap.-fújtam ki a levegőt
-Miért volt az a hülye kitűzés hogy minden városban egy napot kell maradni??-morgolódott Max
-Nem kéne SMS-t írni Toméknak?-Siva
-Már írtam!De semmi válasz!-Max
-És hívni?
-Oh ne,ki se csöng!-nyomta ki a hívást
-Mi történhetett?-kezdett aggódni Max
-Biztos csak elhagyták a telót.-vontam vállat
-Pont te mondod.-nézett le Siva
-Oh ugyan tudnak magukra vigyázni,biztos kutya bajuk!-forgattam a szemem
-Remélem is...De keressünk valami helyet,ahol ellehetünk,utána aludjunk egy fanál.-pötyögte a telót Max
És ugyanúgy járkáltunk a városban,és találtunk is egy fant akinél tudtunk aludni...
És a másnap lesz csak az igazi verseny.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése