12.fejezet-Vihar....Megint....

~Ciara

-FRANCBA!!!-ugrottam fel a kanapéról
-Mi az??!-nézett rám ijedten Nath
-Kurva villám...-ültem vissza a helyemre durcizva
Igen,este felé égszakadás földindulás.
-Nem kell félned.Én itt vagyok.-kacsintott
-Túl sokat nem remélhetek egy lajhártól...-"Nagy segítség..." fej
-Nos akkor...*feláll*
-NE MENJ EL!!!!-csimpaszkodtam a lábára
-Máris gondoltam!De szállj le a lábamról mert rosszabb vagy mint egy majom!-röhögött
-Nem megy!Annyira félek hogy nem bírlak leengedni!-nevettem kínomban
-Akkor veled kell mennem...-kezdett el bicegni
Vagy 6 éves koromban csimpaszkodtam utoljára valaki lábán.El sem mertem képzelni hogy valaki hogy szakadna ha meglátna minket!! (XD)
-És mit is csinálsz?-néztem fel rá 5 perc után
-Teát.
Oh....Jó móka...-mondtam valamit
-Biztos hogy nem akarsz elengedni?Nem vagy könnyű.-kuncogott
-Még egy ilyen és az öklöm lesz a diótörő!-fenyegettem meg
-Befogtam!-majdnem nevet
-De aztán vigyázz hogy hova mész mert ha nekivágsz valaminek akkor megbánod!!-szint úgy
-Eh...nem lesz könnyű de megpróbálom.-kezdett el megint menni-Ó basszus fent van a telefonom!
-Hajrá!Lábizom erősítő!-csettintgettem
Na most képzeljétek el ahogy Nathan felmegy az emeletre ahogy a jobb lábán csimpaszkodom!Megvan?Ne essetek ki a székből! (XD)
-FÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚ!-fújta ki Nath a levegőt mikor felért
-Okos lajhár!-veregettem meg a combját
-Rossz pióca!-nézett rám sunyi szemekkel
Majd mikor megint dörrent egyet úgy a lábába markoltam hogy összeesett.Én meg mint egy megijesztett macska átkaroltam kezemmel a nyakát lábammal a derekát.
-Ennyire félsz?-ült fel kuncogva
-Nem bazd megjátszom!!
Majd megint egy rohadt fülsüketítő dörgés,én meg szorosan a mellkasába nyomtam a fejem,és erősen szorítottam magamhoz.
-Ssssh.Nem kell félned.-ölelt magához és simogatta a hátam-Akarod hogy amíg elmúlik a vihar ébren maradjunk?
Én csillogó,ám nagyon félő szemekkel bólintottam,és erőt vettem magamon,hogy leszálljak róla.
Bementünk a szobába,és csak szótlan öleltük egymást.Nath simogatta a hátam és puszilgatta a fejem,ezzel egy picit megnyugtatott,de még mindig nagyon féltem.Mikor megint egy villanásra lettem figyelmes,összeszorultam és vártam a dörrenést,ami jött is,szerencsére nem túl nagy.Az eső verte az üveget,villogott az ég,azt hittem itt a világvége.

Már eléggé álmos voltam,de Nath kitartóan nyugtatott.Már le voltunk tusolva,és a vastag takaró alatt feküdtünk,de a vihar még Nath-nél is makacsabb volt.
-Szeretlek.-suttogta
-Én is.-motyogtam a mellkasába
-Még mindig félsz?-simogatta nagy térben a hátam
-Már nem annyira...
-Akkor jó.-puszilta meg a homlokom
Végül lekapcsolta a villanyt,és az egyik kezét a fejem alá csúsztatta,a másikat meg a derekamon pihentette.Én szorosan öleltem magamhoz,és a nyakába nyomtam a fejem.Nem kellett sok hogy álomba merüljek.Mellette egyszerűen nem lehet félni...


~Anne

-A ROHAD!!-pattantam fel a székből
-Csak nem  a vihar?-kérdezte tömött szájjal Jay
Ugyanis a konyhában zabáltunk.
-De...Viszont én nem annyira félek tőlük,de Cat nagyon utálja.Egyszer kiskorában a szüleik nem voltak otthon,és véletlenül a macskája meglökte az ajtót,és ezáltal kint rekedt.És egy ekkora vihart kellet átvészelnie,vagy 3 órán át,amíg a szülei haza nem értek.
-Szegény...-szörnyedt el
-Eléggé...
-És miért Cat?És ha jól hallottam egyszer téged Small-nak hívott.
-Vicces történet:Ő azért Cat,mert imádta a macskákat.Most is szeretni,de most inkább kutyapárti.Én meg azért voltam Small,mert sokáig én voltam a legkisebb az osztályban,és hát most se vagyok nagyon magas.-kuncogtam
-Ez aranyos!-cuki nézés fürtös felől
-Na igen...De most csináljunk is valamit!
-Meg se etted a szendvicsed.
-Nem vagyok éhes.Kéred?
-Aha!!-és már a magáévá is tette
-Még csak 8 óra.-pillantottam a telefonomra
-Hát most tévét nézni nem túl szerencsés.
-Akkor....Hm....-gondolkoztam
-Mondtam mát hogy dögös vagy amikor dolgoztatod az agyad?-kaján vigyor
-Még nem.-nem nagyon figyeltem rá-Megvan!Gondolom kapsz rajongói leveleket.
-Aham....
-Na azt most megnézhetnénk!
-Biztos?
-Tuti!
-Akkor hozom a zsákot.-állt fel
Én addig széttoltam a bútorokat,és helyet foglaltam a szoba közepén.Jay meg egy nagy darab postás zsákkal tért vissza.
-Wow!-vontam fel szemöldökeim
-Mondtam.-kuncogott
S azzal ledobta a nagy szövetdarabot,amiből bőszen folytak a rajzok,levelek,kisebb ajándékok.

3 óra alatt elintéztük a háromnegyedét.Jay eléggé unta,de én tökre élveztem az ajándékokkal játszást,és az újabb és újabb különböző leveleket végigfutni.
-Ah Anne nem megyünk aludni?-nyögött fel
-Én elvagyok.-olvastam az egyik levelet-Héé ehhez egy tök cuki macit kaptál!-mutattam neki a kis szívecskét tartó mosolygós macit
-Tényleg az!Cuki mint én!-és az arce mellé emelte
-Nem igaz!A maci cukibb!-és gyorsan lekaptam amíg aranyos fejet vág,majd feltöltöttem twiterre:

"Bocsi Jay de a maci cukibb!De attól még szeretlek! ;) ♥"

Végül Carlos (Jay) annyit nyaggatott hogy 5 perc tisztálkodás után belevágtam magam az ágyba.
-Khm...Egy átlag magasság feletti is ide akar férni!-csapott enyhén a popómra
Nyögtem egyet,majd arrébb mentem.Csak  nem rég esett le milyen fáradt voltam.A vihart meg szinte észre se vettem.
-Jó éjt hercegnőm.-puszilt a nyakamba Jay
-Neked is...-feküdtem a mellkasára
És szinte azonnal aludtam...